Az esemény a diákok, családjaik és tanáraik számára egyaránt megható pillanat volt: a középiskolás évek lezárásának, a felnőtté válás küszöbének szimbóluma.

A szalag, amelyet ezen az estén minden végzős diák mellére tűztek, nem csupán egy kék szövetdarab. Jelképezi a hitüket, múltjukat, és az eltelt időt, amely alatt gyermekként érkeztek az iskolába, s mostanra érett, felelős fiatalokká, „kifejlett fákká” cseperedtek.

Az ünnepségen az igazgató úr beszéde mély szimbolikával idézte fel a növekedés folyamatát:

„A héten fát ültettünk. Hat kis tölgyfa magonc kapott helyet az iskolaudvaron. Mindkét végzős osztálynak lesz egy fája, amelynek fejlődését a diákok egyelőre naponta, később ritkábban tudják figyelemmel kísérni.”

A faültetés nemcsak egy kedves hagyomány, hanem az élet, a hit és az emberi fejlődés jelképe is. Ahogyan a tölgyek gyökereikkel a földbe kapaszkodnak, úgy kapaszkodnak a diákok is múltjukba, családjuk, tanáraik és közösségük értékeibe. A lombkorona a jövő felé nyit, az álmok, a remények és a hivatás útja felé mutat.

„A gyökerével a talajba kapaszkodó növény mintha a múlt, az ősök, a hagyományok felé nyúlna vissza. A szerteágazó lombkorona a jövő és az égi haza felé tekint, nyit távlatokat. Köztük a törzs az út, amelyen végig megyünk életünkben, de az élet iskolában eltöltött, meghatározó részében is.”

Az igazgató úr szavai szerint a faiskola már évekkel ezelőtt megkezdte munkáját – a diákok 2014 vagy 2022 óta növekednek az iskola oltalma alatt. A család, a hit és a tanulás biztosították számukra azt a „táptalajt”, amelyből most erős, önálló fiatal fák válhatnak.

„Sok minden belefért a gimnázium éveibe: tanulás hagyományos és online formában, kirándulások Lengyelországba és Esztergomba, utazás a Forráspontra, ünnepélyek, lelki élmények, művészet, sport, nevetések, beszélgetések, bulik, szerelem… és még nincs is vége!”

A beszéd különösen megható üzenetet közvetített a végzősök felé:

„A kisfákat, csakúgy mint a fiatal tehetségeket gondozni kell. Az életben maradás és a fejlődés azonban nem csak a gondviselőkön és kertészeken múlik. Még két dolog kell hozzá. Az egyik a Teremtő… A másik tényezőt Lucian Blaga író, filozófus gondolatával fogalmaznám meg:
‘Oly sok fa törik le saját termésének súlyától, pedig a vad szelek nem bírták megroppantani.’”

E gondolatok a felelősség és a döntés szabadságának fontosságát hangsúlyozták: a diákoknak ezután már saját gyökereikből kell táplálkozniuk, és saját lombjukat kell formálniuk.

Ahogyan a kisfákon a címke, úgy a szalag a diákokon is azt fejezi ki, honnan jöttek és hová tartoznak.

„Viseljétek büszkén!” – zárta beszédét az igazgató.

A szalagavató ünnepség minden évben az elmúlás és az újrakezdés, a hála és a remény ünnepe. A faültetés és a szalag ugyanannak az útnak a két állomása: mindkettő életet, gyökereket és jövőt jelképez.

A rendezvény végén a diákok tánca, a szülők meghatottsága és a tanárok büszkesége tette teljessé az estét – egy olyan estét, amelyre mindenki emlékezni fog, amikor majd tavasszal a „kisfák” virágba borulnak, és a szalaggal díszített fiatalok kilépnek az élet nagy erdejébe.

Képek itt megtekinthetőek! (forrás: Kaposvári Egyházmegye)

Az iskola vezetése köszönetet mond a rendezvény előkészítésében és lebonyolításában közreműködő minden segítőnek!