Egy évtized krónikája

Elõzmények

Ma már nehéz lenne kideríteni, hogy személy szerint ki vetette fel a kaposvári katolikus iskola létesítésének ötletét. Az elõzményekhez mindenesetre tudnunk kell, hogy az 1980-as évek második felében a politikai hatalom egyre engedékenyebbé vált világnézeti, ideológiai kérdésekben, ami azt jelentette, hogy a katolikus egyházközség és a hívõk mindinkább kinyilváníthatták igényüket a vallásoktatás kiterjesztésére, a lehetõségek bõvítésére. Ez azonban egyelõre legföljebb a hittanórák számának növelésére irányulhatott. Önálló felekezeti iskola létesítésére még nem lehetett gondolni, és így az az elképzelés alakult ki, hogy a város egy iskolájában – ahol erre fogadókészség van – egy “hittanos” osztályt kellene indítani. Az akkori Tóth Lajos – ma Kodály Zoltán – Általános Iskola vállalkozott e kísérletre. Itt indult el 1987 szeptemberében e sajátos feladatot vállaló osztály, ahol a többi tárgy közé illesztve, azokkal egyenrangú követelményeket támasztva oktatták a katolikus hittant. A csoportot természetesen önkéntes jelentkezés alapján állították össze.

Egy ideig úgy látszott, hogy életrevaló volt az ötlet. A késõbbiekben azonban azt kellett tapasztalniuk az illetékeseknek, hogy ilyen módon, változatlan szellemi környezetben mégsem folytatható elmélyült hitéleti nevelés, eredményes vallásoktatás. Az igény azonban mindezek iránt változatlanul fennállt, sõt a rendszerváltás idõszakában jelentõsen fölerõsödött a városban. Amikor aztán lehetõség nyílt egykori egyházi ingatlanok visszaszerzésére, a megyei és a városi tanács, illetve az egyházközség illetékes képviselõi körében egyöntetû volt a vélemény: katolikus egyházi iskolát – egyelõre középfokú intézményt – kellene létrehozni a megyeszékhelyen.

Testületi határozatok

Sorozatos megbeszélések után került a téma Kaposvár Megyei Jogú Város képviselõ-testülete elé, amely 1991. február 5-én hozott, 17/91. sz. határozatával gimnáziumi oktatásra vonatkozó állami feladatok ellátásával bízta meg a Kaposvári Nagyboldogasszony Plébániát. Ennek birtokában a Nagyboldogasszony Egyházközség képviselõ-testülete két nap múlva – azaz február 7-én – határozatot hozott gimnázium alapítására. Az ehhez szükséges egyházi engedély április 23-án kelt dr. Szendi József megyéspüspök aláírásával.

Dr. Baróti János apátplébános, egyházközségi elnök így írt a gimnázium alapításának céljáról az 1992-ben megjelent évkönyvben: “A két világháború, majd az ezeket követõ országcsonkító békediktátumok, az ateizmus lélekrombolása, az ebből fakadó erkölcsi elesettség, az ifjúság eszmények nélküli kiszolgáltatottsága, sodródása érlelte a vágyat a lelki – és az élet más területén is megvalósuló – megújulásra. Mi tudjuk, hogy ez a megújulás csak Isten országának bennünk történõ újjáépítésével veheti kezdetét.”

Az egykori Zárda épülete, melyet kezdettől erre a célra szemeltek ki, a Somogy Megyei Közgyűlés 1991. március 26-án keltezett, 56/1991. sz. határozata alapján került a veszprémi püspökség tulajdonába, illetve a Nagyboldogasszony Egyházközség kezelésébe. Az épület emeleti részét rövidesen, július 1-éig kiürítették, a földszinti helyiségeket egy év múlva foglalhatta el az új intézmény.
Az iskola Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium néven kezdte meg működését, központi költségvetésbõl. Az indulás tárgyi feltételeit az egyházmegye biztosította, de támogatást nyújtott a megyei közgyûlés és Kaposvár város is. Hamarosan érkeztek felszerelési tárgyak külföldről, egyházi szervezetektől is.

Az intézménynek 1994-ben Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Kollégium lett a neve. 1997-ben ismét módosították az alapító okiratot: ennek megfelelõen 1998. szeptember 1-jén már új iskolatípusra utalt az új név, amelyet azonban mindössze egy évig, a kollégium önállóvá válásáig használtak: Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium. 1999-tõl Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola néven vonult az oktatásügy történelmébe.

Az intézmény tehát a belváros egyik legszebb műemléki épületében kezdte meg mûködését.

Az épület

Ebben az évben éppen 130 esztendeje annak, hogy a Veszprémi egyházmegye megvásárolta a jelenlegi iskolaépület helyén álló, ún. Gaál-féle kúriát. Az egykori fõúri lakból Ranolder János veszprémi püspök az általa létrehozott alapítvány révén apácazárdát és iskolát tervezett kialakítani. Az egy évig tartó, igen tekintélyes összegbe – 60 ezer forintba – kerülõ átalakítás után 1973. szeptember 23-án szentelte fel Pribék István veszprémi püspök a romantikus stílusjegyeket viselõ épületet, és adta át a Paulai Szent Vincérõl elnevezett irgalmas rendi apácáknak. Az ide települt nõi szerzetesek nyomban megkezdték munkájukat, bár nagyon nehéz anyagi körülményekkel kellett megküzdeniük. Négyosztálynyi elemista leány tanulta náluk a betûvetést, az alapvetõ ismereteket. (Meg kell jegyeznünk: pedagógiai képesítéssel egyikük sem rendelkezett.) Húsz rászoruló kislány részére bentlakási lehetõségeket is kialakítottak.

Az iskola évtizedekig igen nehéz körülmények között mûködött. Amikor a megszûnés veszélye fenyegette, a kaposvári egyházközség sietett a megmentésére: egy évvel a megalakulása után átvette a nõvérektõl az épületeket, s vállalta a fenntartás költségeit. Két új tantermet is épített, átalakította az apácák lakását, és megfelelõ körülményeket biztosított a bentlakók számára.

A szerzetesrend, amely a XX. században természetesen már nagyobb létszámú lett, 1948. június végéig mûködhetett. Ekkor – megfosztván õket a tanítási lehetõségektõl és a szerzetesi hivatás gyakorlásától – az oktatási intézmények államosításáról hozott törvény végrehajtása során a város vette kezelésbe az épületet (bár maga az államosítás 1952-ben történt). Mintegy két évig tartó átalakítás után, 1950 szeptemberében a mai Gróf Apponyi Albert – akkor Marx Károly – utcából az egykori zárda falai közé telepítették a korábban József Attila Népi Kollégium néven mûköd középiskolás fiúkollégiumot. 1952-62 között középiskolás leánykollégium, illetve a Munkácsy Gimnázium néhány osztálya kapott helyet az épületben. 1963-ban új lakója lett a hajdani zárdának: ide telepítették az akkor megalapult Somogy megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetet. Kiköltözése – 1978 – után a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet vette használatába a helyiségeket. (Természetesen minden bérlõváltás jelentõs belsõ átalakításokkal járt.)

Az épület – aligha kell mondanunk – újabb, oktatási célú felújításra szorult. Az 1991-ben, közvetlenül az átadás után megkezdett korszerûsítési és bõvítési munkálatok azóta is szinte szünet nélkül folytak, évrõl évre kedvezõbb körülményeket nyújtva a ma már általános és középiskolai tanulók oktatásához. A kezdetben szükséges anyagi erõforrásokat a Veszprémi Egyházmegye biztosította, jelentõs részben külföldi egyházi szervezetek adományai révén.

Iskolakomplexum született

A hajdani Zárda-épületet erõsen elhasznált állapotban kapta vissza az egyház, hiszen az eltelt évtizedekben csekély összeget költöttek a fenntartók. Sokkal rosszabb állagú épületben kezdõdött meg a tanítás 1993-ban az épületegyütteshez tartozó “A haza kis polgárainak” elnevezésû Fõ utcai mûemléképületben, amelyet az egyház ingatlancserével kapott vissza tulajdonába. (Érdekesség, hogy eredetileg nem ez az ingatlan, hanem a Liszt Ferenc Zeneiskola épülete tartozott az egyházhoz. Dr. Baróti János apátplébános azonban úgy ítélte meg, hogy a zeneiskola életé nem szabad megbolygatni az ingatlancserével, így találtak rá az említett megoldásra.)
Mindkét épület felújítása és átalakítása óriási összegeket emésztett volna fel, melyet sem a magyar állam, sem a megyei önkormányzat nem tudott volna vállalni.
A kezdetben 4 osztályos Katolikus Gimnázium 1993-tól nyolc osztályossá bõvült, s ahhoz, hogy az iskolában folyó szakmai munka is igazodhasson a kor követelményeihez, az épületek gyökeres felújítására és bõvítésére volt szükség.
A fordulat az 1997-98-as tanévben érett meg. A frissen kinevezett iskolaigazgató, Garai László tervei között szerepelt, hogy a 8 osztályos gimnázium helyett 6 osztályosat indítanának, valamint az, hogy “A haza kis polgárainak” épületében katolikus általános iskola kezdje meg mûködését. Utóbbira ugyanis – a visszajelzések szerint – egyre erõsebb szülõi igény jelentkezett.
Az 1993-ban alakult Kaposvári Püspökség vezetõi közösen keresték az elõrelépés módját. Így jutott tudomására – Balás Béla megyéspüspök közvetítésével – egy német-amerikai állampolgárságú, magyar származású vállalkozónak, hogy Kaposváron milyen égetõ szükség lenne az egyházi oktatás mûködésére, szükséges fejlesztésekre. Dr. Paulovits Imre segítségével, a Renovabis segélyszervezeten keresztül több szervezet és magánszemély is adakozott a cél megvalósításáért.
A szellemi elgondolás, amely a katolikus oktatás intézményrendszerének kiépítésére vonatkozott, attól kezdve kapott teret.
Elsõ ütemben, 1998 nyarától a Zárdaépület külsõ-belsõ átalakítását végezték.
Az iskolafejlesztésnek aprólékos tervezõi és kivitelezõi munkával kellett párosulni. A tervezésnél figyelembe kellett venni, hogy mindkét gimnáziumi ingatlan fõépülete mûemlék, így azok kialakult formáit nem változtathatták meg. A belsõ átalakításoknál is értékelni kellett a mûemléki szempontokat, így az iskolabõvítés csak a tetõtér építésével valósulhatott meg.
Barlainé Kõvári Ágota vezetõ tervezõ így vélekedett a feladatokról:
“Le kellett bontani a fõfalak kivételével szinte mindent, egypár terem tudott megmaradni, és új falakat kellett felhúzni. A födémet is le kellett venni a fõépületekrõl. Egy mûemléképület helyreállításánál a legfõbb szempont, hogy az ember alázattal nyúljon hozzá – ne ott akarjon mûvészkedni, nagyon különleges épületet tervezni, hanem vegye figyelembe annak szépségét, s ahhoz igazodjon.”

A korábban sötét, levegõtlen Zárda utcai épület 1999 májusában új köntösében köszönthette az átadásra érkezett vendégeket, valamint az iskola tanárait és diákjait. A felújítás elõtti 7 tanterem helyett 11 tanítási célú helyiség állt az oktatás szolgálatába, amelyek között nyolc tanterem, egy-egy nyelvi, természettudományos, számítógépes szaktanterem valamint szertárak, iroda és tanári helyiség. Az új létesítmény zsúfoltság nélkül befogadhatott akár 300 tanulót. Lehetõséget adott a tanulók felzárkóztatásával és tehetséggondozásával kapcsolatos feladatok ellátására, és igény szerint az egész napos nevelésre is. Korszerû vizes blokkal, tágas aulával és világos könyvtárral is gazdagodott az intézmény.
A felújítás második, meghatározó ütemeként a gyerekek még abban az évben, tanévkezdésre használatba vehették a város elsõ elemi iskolájának, “A haza kis polgárainak” címzett épület újjávarázsolt helyiségeit. A katolikus általános iskola elsõ kicsinyei teljesen átalakított, korszerû intézményben kezdhették tanulmányaikat. Az építész itt is figyelembe vette a klasszicista formákat és arányokat, s az elkészült épület új színfoltot hozott Kaposvár fõterének képéhez is.
Garai László iskolaigazgató így vélekedett az egy év alatt átalakított iskoláról:
“Ma még az itt dolgozó kollégákkal együtt magam sem és a gyerekek sem döbbentek rá, hogy mi történt itt, alig egy esztendõ alatt, hiszen az épület is és a másik épületünk is teljes mértékben átalakult, korszerûbb, szebb, a funkciónak jobban megfelelõvé vált, s még igazából nem is érezzük, hogy ez milyen nagy dolog. Talán nem nagy szavak ezek, hogyha azt mondom, hogy történelmi pillanatokat éltünk meg akkor, amikor ezekbõl az épületekbõl ma a korszerû követelményeknek megfelelõ iskolát sikerült létrehozni.”

Az igazgató azt is hangsúlyozta, hogy mindkét épület felújítását külföldi anyagi segítséggel tudták megvalósítani, s abban elévülhetetlen szerepe volt a Renovabis segélyszervezetnek. “A haza kis polgárainak” épület költségeihez a Nemzeti Örökség Minisztériuma is hozzájárult 53 millió forinttal.
“Hálával gondolunk azokra a külföldi emberekre, képviselõkre, intézményi és magánszemélyekre, akik magukévá tudták tenni a kaposvári gondolatot, az egyházmegye gondolatát, mert nélkülük ezek az építkezések nem jöhettek volna létre. Itt több tíz, sõt százmillió forintról van szó, amit sem az egyházmegye, sem a plébániák nem tudtak volna elindítani” – mondta Rózsás László helynök.
Az egyházmegye vezetõi – Balás Béla megyéspüspök és Rózsás László gazdasági helynök – ezután már az építkezés harmadik ütemének anyagi forrásait fontolgatták. A rövid távú tervek a tornacsarnok megépítését, a konyha, ebédlõ és a kazánház elkészítését célozták meg. Akkor még csak a bátrabbak sejtették, hogy a szép elképzelés a 2001/2002-es tanév kezdetére valóra válik.
Az elsõ Veni Sancte

A Somogyi Hírlap 1991. március 30-ai számában adott elõször hírt arról, hogy katolikus gimnázium kezdi meg mûködését Kaposváron:
“Szabados Péter, Kaposvár polgármestere iskolaalapítással bízta meg a római katolikus egyházat, illetve dr. Baróti János kanonokot, a kaposvári Nagyboldogasszony Plébánia apát-plébánosát. Az egyházmegye – a tulajdonjogok rendezéséig – térítési kötelezettség nélkül használhatja az egykori zárdaépületet. Szeptember elsejétõl itt kap helyet a katolikus gimnázium, amelynek tanulói más vallásúak is lehetnek.”

Idézet a Nemzetõr címû külföldön is megjelenõ lap 1991 augusztus-szeptemberi számából: “… Kérjük a Somogyból származó külföldi magyarokat, hogy erkölcsi és anyagi hozzájárulásukkal segítsék a keresztény kultúra jövendõ somogyi fellegvárát. A pénzen kívül szívesen lát az iskolaszék technikai felszereléseket, tévét, rádiót, írógépet, telefax készüléket, jó ifjúsági könyveket, fizikai- és természetrajzi tantermek berendezésére használható tárgyakat.”

A város új gimnáziuma 64 tanulójának ajkáról 1991. szeptember 2-án hangzott fel az isteni segítséget kérõ szent ének: “Veni Sancte, Spiritus” – “Jöjj, Szentlélek Úristen!”… És ezzel a szervezés, elõkészítés hónapjai után megkezdõdött a tanév egy olyan középiskolában, amilyen Kaposváron soha nem mûködött: a város történetének ugyanis ez volt az elsõ római katolikus középiskolája. (Hasonló intézményt más felekezet sem tartott fenn Kaposváron.)