HAT-KP-1-2023/1-001148 

HAT-KP-1-2023/1-000236 

A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának megbízásából a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázatot hirdetett a Határtalanul! program keretében, melyek célja a határon túli kirándulások támogatása, a Magyarország határain kívül élő magyarság megismerése, valamint a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakítása, illetve erősítése.
Iskolánkból 62 diák és 6 tanár indult útnak 2024. júniusban, hogy megismerjék Erdély és Partium gazdag történelmi és irodalmi múltját, a határon túli magyarság mindennapjait, a nemzeti megmaradásért folytatott küzdelmüket.

1.nap. Első állomás a Nagyváradi vár volt. Látogatást tettünk a Nagyváradi Római Katolikus Templomba, a kanonoksort megtekintettük, utunk során megálltunk Királyhágónál, a csucsai Kastélynál megemlékeztünk Csinszkáról.

2.nap Kolozsvár felfedezése. Megtekintettük a Szent Mihály-templomot, Mátyás király szülőházát, ahol koszorút is elhelyeztünk. Sapientia és a Babes-Bolyai Egyetem megtekintése után röviden megemlékeztünk nagy matematikusainkról is. Kolozsvár főterén  megnéztük a nagytemplomot, átismételtük a különböző építészeti stílusirányzatokat. A Mátyás szobornál koszorút helyeztünk el és megemlékeztünk Mátyásról nem csak, mint királyról, hanem mint hadvezérről is.  A Házsongárdi temetőben koszorút helyeztünk el Reményik Sándor sírjánál. Reményik Sándor és Dsida Jenő verseivel adózunk valamennyi, e temetőben nyugvó magyar emlékének. Kós Károly sírjánál elénekeltük a Himnuszt. Délután meglátogattuk a kolozsvári Kalandparkot, ahol a diákok és a tanárok bebizonyíthatták merészségüket.

3.nap   Bonchida volt a következő állomásunk, ahol a Bánffy kastély tekintettük meg, útközben az erdélyi Bánffy-család történetének, a kastély eredetének történetét ismertük meg kiselőadásokból. Ezt a tudást erősítette meg a helyi idegenvezető, aki további érdekességeket mondott el a kastélyról, az azt működtető Alapítványról és a családról.

Válaszúton megnéztük a néprajzi múzeumot. Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjteményén keresztül megismertük az erdélyi magyarság népviseletét, életformáját, szokásaikat. és megemlékeztünk Brassai Sámuelről, Erdély polihisztoráról is. A nap zárásaként a torockói Kis Szent Teréz Gyermekotthon kerestük fel, ahol  szerény ajándékot adtunk át rövid műsor keretében. Beszélgettünk az itt élő gyermekekkel az életükről, helyzetükről, hagyományaikról, magyarságukról.  Reményeink szerint diákjaink átélték a régi hagyományok szépségét, a közös gyökerek ismeretének fontosságát.

4.nap A helyi Sebes Pál Általános Iskola diákjaival  találkoztunk, akik megmutatták az iskolájukat és meséltek arról, hogy folyik náluk az oktatás. Közös verses, zenés, néptáncos műsort tartottunk. Megnéztük a torockói néprajzi múzeumot, ahol nagyon sok érdekes információt hallottunk a vasbányászatról, a helyi szokásokról és nevezetességekről. Sőt még azt is megtudtuk, hogy Balatonboglárról származó fotóművész, Klotz Miklós csodálatos fotóiból egy gyönyörű kiadvány készült Torockóról. Így megtaláltuk a kapcsot Torockó és szűkebb hazánk, Somogyország között. A Tordai Sóbánya meglátogatása nagy élmény volt gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Nagy élmény volt megtekinteni ezt a monumentális földrajzi jelenséget és megismerni a régi sóbányászat munkafolyamatait. Tordán az 1568-as országgyűlés helyszínén megemlítettük a vallásszabadság történelmi jelentőségét és beszéltünk az erdélyi arisztokrácia jelentőségéről. A tordai hasadékban csodaszép helyen túráztunk, és kellemesen elfáradtunk a nap végére. Szerencsés véletlen, hogy pont ezen az estén elevenítettek fel egy iparművészeti emléket: 150 éve nem volt Torockón vasöntés. Ezen a napon a vasbuca készítését láthattuk.

5.nap Elbúcsúztunk Torockótól és elindultunk haza. Gyulafehérváron az érseki székesegyházban megemlékeztünk híres elődeinkről, akik itt voltak eltemetve. Hunyadi János sírjánál koszorút helyeztünk el, de megemlékeztünk Bocskai Istvánról, I. Apafi Mihályról, János Zsigmondról és Izabella királynéról is. Megismertük Márton Áron életútját és mártírságát is.

Útközben Déva mellett elhaladva megemlékeztünk a 1848/49-es erdélyi hadjáratról, Bem Józsefről, Teleki Sándorról és Petőfi Sándorról is. Utunk utolsó állomása volt Arad, ahol a vértanúk emlékművénél koszorúztunk és megemlékeztünk hőseinkről. Élményekkel gazdagon tértünk haza.

A képeket itt lehet megtekinteni