| Feri bácsira – “Osi bácsira” – emlékeznek, búcsúznak egykori kollégái, tanítványai |
Erőtlenül lengeti a fekete zászlót a szél. 2020 május 18. Üres az iskola, fáj a szív, nehéz belépni. Lépések…. Elképzelem Őt, mikor először lépett be ide, megálmodott, eltökélten, hittel megvalósított iskolája kapuján, vagy amikor utoljára, mert új feladat szólította, a városért… 1992. május. Belépek. Tiszta szemű, udvarias ügyeletesek fogadnak “ Laudetur Jézus Krisztus” köszöntéssel, majd belépek Osi bácsi irodájába. Gyerekkorom óta ismer, a tanárom volt. Mindenki szerette. Létezik ilyen? Igen, Ő valóban ilyen volt, ilyen maradt vezetőként is. Ember. Azt mondja mellettem döntött. Én lettem az akkor 1 éves Katolikus Gimnázium legfiatalabb tanára, egy olyan nagy nevekkel fémjelzett tantestületben, melyhez rang volt tartozni. Dr. Kontra József, Lóczi István, Szörényi Jánosné, a teljesség igénye nélkül. Úgy beszélték, a város legjobb tanárai léptek be Osi bácsi mellé katolikus iskolát, igazi jó iskolát csinálni. Az Ő hívása garancia volt számukra. Garancia volt az első generációnak, annak a két osztálynyi diáknak, akik szüleikkel együtt bizalmat szavaztak ennek a születő iskolának, és azóta már az ő gyermekeik lépéseit terelgetjük…. Néhány éve megköszönhettem, hogy akkor mellettem döntött, hogy itt dolgozhattam, hálát érzek ma is… és most megköszönöm annak az immár több ezer diáknak a nevében is akik itt kaptak tudást, hitet, szeretetet. Lépéseinkhez utat mutatott. Mindig példa marad. Mindig köztünk lesz. Soha nem feledjük. „Egy jó iskolát kell csinálni” ez volt a terve és jelmondata. S amit Osi bácsi megkezdett, az meg is valósult. Mindig szívvel- lélekkel dolgozott, ez a lelkesedése, elhivatottsága minket tanárokat is magával ragadott. Emberséges szigorúsága, a becsületes életre való nevelés elve meghatározta az iskola hangulatát. Nagy hangsúlyt fektetett az iskolán kívüli nevelésre is. Például biciklitúrát szervezett és vezetett a Duna Ausztriai 300 km-es szakaszán az iskola tanulóinak és tanárainak, s az út nehézségei során mindig saját határaink legyőzésére bíztatott. Az akkori kis létszámú iskolában rendszeresek voltak a nagyon jó hangulatú, remek közösségformáló osztályok közötti vetélkedők is. Mély fájdalommal vettük tudomásul, hogy elhunyt, jóságos igazgatónk, aki által lehetővé vált iskolánk elindulása, az alapok letétele. Útjára indított egy iskolát, mely a kaposvári középiskolák élvonalába kerülhetett. Mindez sok munkájába került, melyet kitartó és sok szeretettel végzett. Mindez a szeretet és gondoskodás a testnevelés órákon végzett munkájában külön kiemelkedő volt. Hálás szívvel köszönjük, emlékét örökre szívünkben őrizzük! |
Tisztelettel és szeretettel emlékezünk iskolánk első igazgatójára, dr. Ozsváth Ferenc tanár úrra. Osi bácsi – mi, a diákjai is így hívtuk – példaként állt előttünk a gimnáziumi évek alatt. Bölcsességét, erkölcsi értékrendjét, humorát s felénk irányuló szeretetét nap mint nap megtapasztalhattuk. Felkereshettük gondjainkkal, mesélhettünk neki örömeinkről, sikereinkről. Nekünk, diákjainak felejthetetlenek maradnak az általa szervezett közösségi programok, a kirándulások és természetesen a vele eltöltött testnevelés órák. Drága Osi bácsi! Köszönjük Önnek az örömteli diákéveket, türelmét és szeretetét! Osi bácsi az akkor még gyerekcipőben botladozó katolikus gimnázium vidám,életteli igazgatója volt. Jó szívvel emlékszem vissza beszédeire évnyitók,évzárók alkalmával.Egy mondatát örökre magammal viszem,és tanárként adom tovább diákjaimnak.”Ha ezek a gyerekek csak egy kicsit jobbak lesznek,mint egy világi iskolában,akkor jól dolgoztunk.”Célom ez lett,hogy tanítványaim csak egy kicsit legyenek jobbak… |
A tanítványok és a kollégák nevében: |
Nagyon köszönjük.Jólesett olvasni,és visszagondolni azokra az évekre.Hála érte az Úrnak.
A mai nap,, 2020 karácsonya sem tud úgy elmúlni, hogy ne jutna eszembe kollégánk, igazgatónk, példaképünk Dr. Ozsváth Ferenc Tanár Úr. Hálás vagyok, hogy olvashattam ezt a visszaemlékezést, hiszen rengetek közös élményt juttat eszembe. Tanári pályám legszebb 5 éve volt a Katolikus Gimnáziumban Vele, Veletek töltött idő. Hálát adok a teremtőnek, hogy részese lehettem annak a közösségnek.