Január 1.
Kis karácsony
Krisztus Urunk körülmetélésének ünnepe
Az év első napján, vagyis karácsony nyolcadján a Katolikus Egyház Krisztus Urunk körülmetélésének ünnepét üli.
„Nyolc nap múltán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki. Így nevezte Őt az angyal, mielőtt fogantatott.” (Lukács 2,21)
A körülmetélést Isten rendelte, hogy jele legyen a Közte és Ábrahám között létrejött szövetségnek, mely által Ábrahám és ivadéka az egy igaz Isten szolgálatára kötelezte magát, Isten pedig mindennemű áldást ígért Ábrahámnak és nemzetségének. (Mózes I. 17, 1-27)
A körülmetélésnek más jelentése is van: figyelmeztet bennünket a szív körülmetélésére, vagyis a szív gonosz érzelmei, kívánságai és gerjedelmének (harag, kevélység, testi kívánságok) kiirtására.
Jézus szent nevében kezdjük meg az új évet, mindig szemünk előtt tartva Szent Pál apostol intését: „Mindent, mit cselekszetek, akár beszéd, akár munka legyen az, mindent az Úr Jézus nevében cselekedjetek!” (Kolossz. 3,17)
† Égesd Uram és tisztítsd a Szentlélek tüzével veséinket, hogy Neked szeplőtelen testben szolgáljunk, és tiszta szívvel kedvesek legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
Január 2.
Ifjabb alexandriai Szent Makár
Fiatal korát csemege árusítással töltötte. Vonzotta a remete élet, mint oly sokakat az Ő korában. Meglátogatta a Thebais-i remetéket, Szent Antal remetéit a Pisper vidékén, majd látogatást tett több remete „telepen” Czelliában, Nitriában, Szketiszben. Mindenhol letelepedett, figyelte a remeték életmódját. 40 évesen keresztelkedett meg, később áldozó pappá szentelték. Szigorú élete figyelemre méltó, nemcsak a nagyobb bűnöket kerülte, hanem ami sokkal nehezebb, a kisebbeket is. A tilos gerjedelmek első fellobbanásait is igyekezett magából eltávolítani, mert vallotta, azokból származik a hajlandóság a bűnre, ami után az akarat és a cselekedet következik.
Tudományát leginkább a Szentírás gyakori olvasásából merítette. Meghal 395 táján, majdnem száz éves korában.
Példája arra int, hogy imádkozzunk és vigyázzunk, hogy kísértésbe ne essünk. Küzdjünk a kisebb kísértések ellen is. Ahogy szalézi Szent Ferenc tanítja: „ Más jószágát el nem lopni könnyű, de nem oly könnyű azt irigy vagy sóvár szemmel nézni . Hamisan nem esküdni a törvényszék előtt könnyű, de nem oly könnyű a mindennapi társalgásainkban egy hazug szót sem ejteni.”
† Úr Isten, Te légy erősségünk küzdelmeink között. Szent malasztod őrizzen meg minket mindattól, mi szent törvényed ellen volna, s erősítsen mindazok teljesítésére, miket parancsoltál. Oltsd ki szívünkből a világ hiúságainak lángját, s gyulaszszad föl az evangéliumi egyszerűség szeretetét. Add, hogy e földön igen kevéssel megelégedjünk, hogy a földön túl annál több jutalmat kapjunk. Légy Te magad küzdő szolgáidnak legbővebb jutalma. Ámen.
Január 3.
Szent Genovéva szűz
422-ben született a Párizs környéki Nanterre-ben. Hét éves korában Szent Germán püspök Nagy-Britanniába utazva megállt Nanterre városában. A nép a püspöki áldás reményében az utcákon fogadta őt. Szent Germán meglátva Genovévát kinyilatkoztatta, hogy Isten e gyermeket nagy dolgok véghez vitelére választotta. Megcsókolta homlokát a templomba vezette, megáldotta és Jézus jegyesévé Istennek ünnepélyesen fölajánlotta. Másnap állhatatosságra intette, megáldotta és egy pénzérmét adott neki, amelyen a szent kereszt jele volt látható. Ezt viselte Genovéva kizárólagos ékszerként a nyakán, ez emlékeztette arra, hogy Krisztus jegyese. 15 évesen, szülei halála után apáca lett, negyven éven át csak heti kétszer (csütörtökön és vasárnap) evett egy kevés kenyeret és hüvelyest, máskor teljesen böjtölt. Ötvenöt évesen a püspökök tanácsára tejet és halat is fogyasztott, egészsége megőrzése céljából.
Alázatossága, szűztisztasága, adakozó jó szíve, mindenki előtt tiszteletet szerzett neki. Azt mondták róla, mindig tizenharmad magával jár, még akkor is ha egyedül van: a tizenkét erkölcsöt értve ezalatt. Ezek: hit, böjtölés, türelem, nagylelkűség, egyszerűség, ártatlanság, egyetértés, szeretet, fegyelem, tisztaság, igazság, okosság.
A város szegényeinek kenyeret osztott, mert az szokta mondani: „Mi a szegényeknek adatik, úgy tekintendő, mintha magának Krisztus Urunknak adatnék.”
- január 3-i halála után is Párizs védőszentje maradt.
† Úristen, gyulaszd föl szívünkben szeretetednek lángját, s add, hogy neked tiszta szívvel tessünk és szolgáljunk, és szívünk jegyese a Jézus Krisztus, a te szent fiad velünk maradjon. Küldd el szent angyalodat, hogy miként megőrzé az égő kemenczében levő három tisztaéletű ifjat az ó- szövetségben, úgy őrizze meg és segítse sértetlenül tartanunk lelkünk tisztaságát a testnek s világnak kitörő lángjai között. A te egyszülött fiadnak, Krisztus Jézusnak érdemei s a boldogságos Szűz Máriának és Szent Genovévának esedezése által. Ámen.
Január 4.
Folignói Szent Angéla
Miután férje és gyermekei meghaltak, e csapás miatt addigi könnyelmű életére feleszmélt, jószágait eladta és a szegények között kiosztotta, Szent Ferenc harmadszabályosai közé lépett. A rábocsájtott betegségeket tűrve élt haláláig.
Január 5.
Szent Teleszfor pápa és vértanú
Szent Teleszfor arra tanít minket, miként kell hitünkhöz ragaszkodnunk. Görög szülőktől származott és olyan kitűnő erkölcsökkel bírt, hogy a római papság 127 körül pápává választotta. A negyvennapi böjt szigorú megtartását és a karácsonyi három mise megtartását ő rendelte el. Istenbe vetve reménységét fáradhatatlanul oktatta a népet a kitartásra. Ha a hitünkkel szemben megkísértenek minket, a kísértők előtt szemünket, fülünket be kell zárni, csak az örök élet jutalmáról szabad elmélkedni. „Mert mit érne a hitünk megtagadása által egy pár esztendővel meghosszabbítani földi életünket, a jövendőt pedig egészen elveszteni.”
† Úr Isten, ki minket szent vértanudnak, Teleszfor pápának, évenkénti ünnepe által megörvendeztetsz: add, kegyelmesen, hogy kinek halála emlékét üljük, annak pártfogását is tapasztaljuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
Január 6.
Vízkereszt
Az Anyaszentegyház három nagy hittitkot ünnepel ma, melyek Krisztus istenségének megjelenésére emlékeztetnek minket. Megjelent egyrészről csillag által a pogányoknak és a napkeleti bölcseknek, másrészről égi szózat és a Szentlélek leszállása által a Jordán vizében való megkereszteltetésekor Keresztelő Szent Jánosnak, és azoknak a zsidóknak, akik vele voltak, valamint a kaánai menyegző alkalmával első csodatétele által a tanítványainak. A hagyomány szerint ezek különböző esztendőben, de ugyanezen napon történtek.
E három megjelenés miatt ezt a napot Krisztus megjelentetése ünnepének is nevezik. A napkeleti bölcsek miatt három királyok napjának, a Jordánban való megkereszteltetés miatt vízkereszt napjának is nevezzük. Ezen a napon vízszentelés is történik.
† Úr Isten, ki ma egyszülött fiadat csillag vezetése által nyilatkoztattad ki a pogányoknak, engedd kegyesen, hogy kik téged már a hitből ismertünk meg, a te fölséged színének látására vezettessünk. Ártatlan Bárány, Jézus Krisztus, ki, miként a bűnös emberek, a töredelmesség keresztségével megkereszteltetni kívántál, add malasztodat, hogy kevélységünk a te alázatosságod által megtöressék, s valódi undokságainkat elismervén, igazi töredelmességre gerjedjünk, s hogy magunkat megalázván, a te szentséges színed látásáig fölmagasztaltassunk. Irgalmasságnak Szent Anyja, Mária, mutasd anyának magadat irántunk, és ki az anyagi szükségben szószóló voltál Szent Fiadnál, légy az lelki szükségeinkre nézve is, hogy bejuthassunk a te Szent Fiad örömébe. Ugyanazon Urunk Jézus Krisztus Által. Úgy legyen.
Január 7.
Szent Lucián vértanu
Jó házi nevelésben részesült, de tizenkét évesen elvesztette szüleit, ami arra ösztönözte, hogy szétossza vagyonát a szegények között. Az edesszai Makárhoz ment, a Szentírás értelmezésével foglalkozott. Később a szent könyvek új kiadását is elkészítette. Komoly, szűkszavú ember volt, ha beszélt, a szentírás szavait használta. Ha kérdezték kiléte felől, csak annyit mondott: Keresztény vagyok. Antiókiában áldozó pappá szentelték, iskolát nyitott és Isten igéjét hirdette. 312-ben a Diokleciánusz -féle keresztényüldözésben őt is elfogták, Nikomediában bebörtönözték, kínozták. Lábait kifeszítve leszorították, kezeit hátra kötötték és törött cserépdarabokra fektették, két hétig éheztették. Kínzói többször megkísértették tiltott eledellel, de nem fogadta el. Három királyok ünnepén a tömlöcben rabtársai a mellkasára terítőt terítettek, arra helyezték a kenyeret és bort, melyre a megkötözött Lucián mondta az átváltoztatási szertartást, s megáldoztatta a körülötte lévő keresztényeket. Így megerősíttetve nyugodtan várták a halált, az üdvösséget.
Szent Lucián története megmutatja, milyen kegyes az Isteni gondviselés. A hitehagyott és kételkedő keresztények megtérítésére Szent Luciánt küldte az Isten, az Oltáriszentségre való vágyakozást Lucián lobbantotta fel a hívekben.
Mondá az Úr: „Bizony mondom nektek, ha nem eszitek az ember fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nem leszen élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én vérem, örök élete vagyon és én föltámasztom az utolsó napon; mert az én testem bizonnyal étel és az én vérem bizonnyal ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem lakik és én őbenne.”
† Úr Isten, ki a csudálatos Oltári-szentségben kínszenvedésednek emlékezetét hagytad, adjad, kérünk, hogy tested és véred szent titkát úgy tiszteljük, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelen érezzük. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
Január 8.
Szent Szörény
Csodatételeiről számolnak be az írások. Imádkozás közben kezében a viaszgyertya meggyulladt, keresztjellel a vizek áradását megakadályozta, számtalan beteget meggyógyított, titkos dolgokat fedett fel, megjövendölt sokféle eseményt. a hívek testi és lelki bajain kívánt segíteni egész életén át, teljes alázatosságban Isten ereje által. Isten dicsőségére és embertársai javára szentelte minden cselekedetét. Akik szent Szörénnyel Istenhez folyamodtak együtt imádkozva, böjtölve, alamizsnát osztva ínségben, veszedelemben, mindannyiszor segítséget nyertek Istentől. Szent Szörény életében kiteljesedtek az Üdvözítő szavai: „Kérjetek, s adatik nektek, zörgessetek és megnyittatik nektek.”
† Úr Isten, ajánljon minket neked szent Szörény apát közbenjárása, hogy mit saját érdemünk által elnyerni képesek nem vagyunk, azt az ő esedezése által elnyerhessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Úgy legyen.