Télapó kesztyűje

Hol volt, hol nem volt egyszer egy ugrifüles nyuszika. Egy hideg téli napon sétálgatott az erdőben. Ahogy ballag, egyszer csak valami fekete dolgot látott meg az ösvényen. Közelebb ment és megszemlélte mi az.

– Valami szőrös, és fekete!

Jobban szemügyre vette és akkor látta, hogy nem volt az más, mint egy kesztyű.

– Nohát, egy kesztyű! Ugyan ki veszíthette el?

– Én tudom! A Mikulás járt erre, bizonyára Ő hagyhatta el. – kiáltott le a fáról a szarka.

– Szegény Mikulás, kesztyű nélkül, a nagy hidegben nem tudja elvinni az ajándékokat a gyerekeknek! Majd én elviszem neki! – mondta a nyulacska.

– De az erdőn keresztül vezet az út a Mikulás házához és az erdőben ott lakik a róka, és a farkas is!

– Jaj, azoktól én nagyon félek!

– Egyet se búsulj Füleském, súgok neked egy varázsigét, ha ezt elmondod, és bukfencelsz egyet, azzá változol, amivé csak akarsz. Jól jegyezd meg! Béka lába, egér farka, kutya szőre tarka-barka ,illa-berek, nádak-erek, – itt most azt mondd, amivé változni szeretnél-, és ne feledd a bukfencet!!

– Köszönöm szarka néni! Már indulok is! Nem felejtem a bukfencet!

A nyuszika a kesztyűvel vidáman ballagott az erdőben. A bokrok mögül egy éhes róka figyelte a nyulacskát.

– Nini, egy jó kövér nyuszika! Ha közelebb ér elkapom.

– Jaj, ott a róka! – látta meg a Rókát a nyulacska. Gyorsan átváltozom farkassá – gondolta.

– Béka-lába, egér-farka, kutya szőre, tarka-barka. Illa-berek nádak-erek, én most ordas farkas legyek! és egy nagyot bukfencelt, épp idejében, mert a róka ráugrott, be akarta kapni.

– Jaj, bocsánat farkas bácsi! – mondta a róka, mikor a farkassá változott nyuszira ugrott. Ijedten iszkolt el az erdőbe.

A nyuszika elmondta a varázsigét és visszaváltozva futott tovább az úton.

Amint tovább haladt egy farkas kukucskált ki a fák mögül.

– Nini, egy szép kövér nyulacska! Ha közelebb ér, elkapom!

– Jaj, a fa mögül leselkedik egy farkas! – vette észre a nyulacska. Gyorsan átváltozom medvévé!

– Béka lába, egér farka, kutya szőre tarkabarka, illa-berek, nádak-erek, én most tányértalpas mackó legyek! – És egy nagyot bukfencelt. Épp idejében, mert a farkas el akarta kapni.

– Jaj, bocsánat, mackó bácsi! – mondta a medvévé változott nyulacskának a farkas, és iszkolt vissza az erdőbe.

A nyuszika elmondta a varázsigét és visszaváltozva futott ki az erdőből. Hamarosan oda is ért a Mikulás házához, bekopogtatott.

– Mikulás bácsi, elhoztam a kesztyűdet, amit elhagytál az erdőben!

– Nahát, én már mindenütt kerestem! De bátor nyulacska vagy Füles! Köszönöm! Most már elindulhatok a gyerekekhez! Fogadd el ezt a finomságokkal teli csomagot, jótettedért!

És a Mikulás bácsi egy hatalmas csomagot adott Fülesnek, tele édességgel.

A nyulacska megköszönte és vidáman dalolva futott hazáig. Szerencsére akkorra már a róka és a farkas is otthon várta a Mikulást, így a nyuszika hamar hazaért.

Vidáman énekelte a kedvenc dalát…Hull a pelyhes fehér hó….