DÖBRENTEY ILDIKÓ

Az árva királylány karácsonya

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy árva királylány. Volt koronája, selyemköpenye, palotája, a palotában fényes ebédlőterme, az ebédlőteremben faragott asztala, az asztal körül száz bársonyszéke. De hiába, ha egyedül ült a száz bársonyszéken, és vacsora után nem mondta neki senki, hogy: „Jó éjszakát, álmodj szépet, kis virágom!”

Egy havas téli alkonyatkor, éppen Karácsony napján, a királylány a kert alatt sétált, és találkozott a rókával.

– Én a királylány vagyok. Hát te ki vagy?

– Én a róka.

– Tudsz beszélgetni, róka?

– Nem tudok.

– Nem baj. Tudsz mosolyogni, róka?

– Nem tudok.

– Nem baj. Rám tudsz nézni, róka?

– Nem tudok.

És a róka elfordult.

– Nem baj, már megszoktam. Tudod, árva vagyok.

– Árva?

– Nincs senkim.

– Nekem sincs senkim. Magányos vagyok.

– Tudod, ma Karácsonyvan… Nem ünnepelnél velem, róka?

– …Én? Veled?

– Meghívnálak a palotámba… Fagyöngyöt tennénk az asztalra meg fenyőágat meg almát, és kívánnánk egymásnak valamit. Én azt kívánnám neked, hogy: „Jó éjszakát, álmodj szépet, kis virágom.”

A róka erre megfordult. Egyenesen ránézett a királylányra.

– Köszönöm, hogy rám néztél, édes róka! Vacsoráztál már?

– Még nem.

– Vacsorázzunk együtt!

– …Együtt?

– Gyere el hozzám.

– Nem bánom…

Elindultak a palota felé. Ahogy ott mentek a hóban, és gyűjtögették a fagyöngyöt

meg a fenyőágat, hirtelen fényes csillag gyúlt az égen. A királylány felkiáltott:

– A karácsonyi csillag! Éppen a fejünk fölött áll! Kívánjunk valamit!

„Bárcsak megtanulna mosolyogni ez a kedves róka!” – kívánta magában.

A róka azt gondolta: „Árva szegény. Megpróbálok kedvesebb lenni hozzá.”

Együtt díszítették fel az asztalt.

– Jó étvágyat, róka!

– Jó étvágyat, királylány!

– Szép Karácsonyt!

– Neked is, királylány.

Olyan jóízűen vacsoráztak, mint még soha. Végül csak egy piros alma maradt a tálban. A királylány kézbe vette, és félbevágta. Egyik felét a rókának adta, másik felét a saját tányérjába tette, és azt mondta:

– Ha hosszú útra mégy, és eltévedsz, gondolj arra, akivel almát ettél Karácsonykor.

A királylány és a róka soha többé nem élt árván vagy magányosan. Együtt maradtak a palotában, és minden este így búcsúztak el egymástól: „Jó éjszakát, álmodj szépet, kis virágom!”

Fényképek itt megtekinthetőek!

Mai napon Zsifkó Zoltán volt a vendégünk, köszönjük szépen.