Tordon Ákos
A tekeresdi betlehemesek
Ne keresd a térképen Tekeresdet, olyan parányi falu az, hogy még a legkisebb légypöttynyi jelet sem érdemlette meg a mappán. Meg aztán szegény falucska is volt, hogy aligha akadt párja széles e világon. Ám ebben a nagy-nagy szegénységben csupa jó ember élt együtt. A jó emberek gyerekei egy jó tanító keze alá kerültek az egyetlen tanteremből álló kicsiny iskolában. Egy teremben hat csoportra osztva tanult az elsősöktől kezdve a hatodikosokig a falu apraja.
Szegény falunak a boltosa sem gazdag; Samu boltosnak csupán a gyermekáldásból jutott ki bőven. Csakhogy amilyen gyorsan hozta a világra a boltosné a gyerekeket, olyan gyorsan is jött értük a halál. A végén mindössze egy fiúcskájuk és egy leánykájuk maradt. E két gyermek lett a szülők szeme fénye. Amikor felcseperedtek a betűvetésre, a többi falubéli gyerkőccel ők is Nemulass tanító úr keze alá kerültek, Száli, a kislány az elsősök, Áronka, a fiú a harmadikosok között ült.
Egy decemberi setétedő délután Nemulass tanító nyitott be a csengő ajtajú boltocskába.
– Csak nincs valami baj a kréta körül? – ijedezett Samu boltos. – Netán rosszul áll a szénája az én két csemetécskémnek?!
– Semmi hiba a kréta körül – nyugtatta meg az apát a tanító. – Csupán egy kis arany kályhafestékért állítottam be…
– Baj, baj – vakargatta a füle tövét Samu boltos –, nincs sem ezüst, sem arany kályhafestékem… – majd csodálkozva tolta fel az okuláréját a homlokára.
– De hiszen vaskályha sincs az oskolában!
– Persze hogy nincs – mosolyodott el a tanító. – A búbos kemence jobban tartja a meleget, a három királyok papírkoronájához kellett volna a festék.
– Persze, persze, a betlehemeseknek, hiszen most jő el az ő idejük – bólintott a boltos.
– Van egy kevéske maradék aranypapírunk – avatkozott a disputába a boltosné –, talán kitelik belőle a három koronácska.
– De ki ám! – rikkantott a tanító, amikor elébe terítették a fénylő aranypapírt. – Halljam hát az árát!
A boltosné lesütötte a szemét, úgy mondta:
– Nagy az ára, tanító uram: Szálika és Áronka is betlehemezni akarnak… Igen, betlehemesek akarnak lenni…
– De Helén lelkem! – riadt meg a fekete sapkás boltos. – Elfeledted-e, hogy nem vagyunk egy hiten, hogy a mi Istenünk…
– Egy az Isten, boltos uram – felelte Nemulass tanító. – És ne felejtse, hogy a mi Krisztus urunk is zsidóként, zsidók között született a földre.
Nem kellett sokáig győzködni a boltost, hogy teljesítse két szemefényének nagy kívánságát. Így került a két boltosgyerek a tekeresdi betlehemesek közé. S mert Nemulass tanító a fényes aranypapírból még a legragyogóbb betlehemi csillagot is kiügyeskedte: Áronka és Szálika lettek a csillagvivők.
Így jártak házról házra a kis betlehemi pásztorok, a papírkoronás háromkirályok, rigmust fújva s énekelve a két boldog csillagvivő boltosgyerek mögött, miközben olyan nagy békesség ömlött el a tekeresdi tájon, amelyhez hasonló tán csak ama betlehemi szent éjszaka békessége lehetett.
Mai napon Szvath Tamás volt a vendégünk, köszönjük szépen.